Iránytű

Milyen törvényszerűségek vannak a családban?

A családállítás szempontjából fontos megismernünk néhány, a közös családi lélekben uralkodó törvényt, melyeket Hellinger a „szeretet rendjeinek” nevezett el. Ha ezek a törvényszerűségek megsérülnek,  ha valamelyiki családtag vét ellenük, akkor az generációkon keresztül hatással lehet a család többi tagjára.

Az odatartozás rendje

A család minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy a családhoz tartozzon, függetlenül attól mit tett, vagy nem tett. Súlyos teherként nehezedik a családtagokra, ha valakit kirekesztettek a családi rendszerből. Ez mindaddig így van, míg az illető vissza nem kapta jogos helyét a rendszerben. A kitagadás rendszerint egy későbbi generációban felnövő gyermek sorsában mutatkozik meg, aki érthetetlen vagy szélsőséges viselkedésével próbálja meg felhívni a család figyelmét a kitagadottra.

A családhoz való tartozás jogának megtagadását jelenti az is, ha valamelyik családtag sorsát a családtagok eltitkolják, vagy kegyes hazugságként nem az igazat állítják róla. Például, ha a nagypapa öngyilkossága helyett azt mondják, hogy betegségben hunyt el. Ezzel megtagadják a nagypapa sorsát, holott a kettő elválaszthatatlan egymástól.

A hely rendje

A családban mindenkinek megvan a saját helye. Azt, aki előbb volt jelen a család rendszerében elsőbbség illeti meg a később érkezőkkel szemben. Mindenki akkor érzi jól magát és éli saját életét, ha a családi hierarchiában a neki megfelelő helyen van.

A korábbi partnernek mindig elsőbbsége van a később érkezővel szemben. A gyermekek mindig a szülők alatt állnak és testvérek között is az idősebbnek van előjoga.

Az elsőbbség a gyermek érkezése után is a párkapcsolatot illeti meg. Ha a gyerek felülkerekedik valamelyik szülőjével szemben, akkor felborul a rend. Ez nemcsak a szülő, hanem a gyerek életére is kihat. A gyerek nem tudja saját életét élni, gyökértelenné válik, felnőttként pedig a helycsere hatása párkapcsolati problémáiban jelenik meg.

Az adás-elfogadás egyensúlyának rendje

Az adásnak és elfogadásnak felnőttek között mindig ki kell egyenlítődnie, egyenrangúan kell működnie. Ez az egyensúlyi helyzet különösen fontos a párkapcsolatban, mert a boldogság az adás és az elfogadás folytonos mennyiségétől függ. Az a fél, aki sokat kap, egy idő után úgy érzi, hogy annyi adósságot halmozott fel a másik féllel szemben, amit már képtelen visszaadni. Így szükségszerűen vége lesz a kapcsolatnak. Ez az ellenkező esetben is igaz.

A szülő-gyermek kapcsolatban az adásnak és elfogadásnak nem kell egyensúlyban lennie. A szülő mindig ad, a gyermek pedig elfogad.

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat